Egy Berzsenyi-utánzóra
Hervadt már a babér, gyűjti a hűs avar!
Napfény-strófa helyett antik eső kopog!
Oszlopsorra rakott tümpanon ormain
ásítoznak az istenek!
Minden csak lila köd, vattacukor-ragacs,
sormetszet-szike váj verscafatokba, kék
foltokban rakodik húsra a fájdalom,
azt színlelve, hogy élvezet.
Járasd csak masinád, ösztönösen pörög.
Márványod hova lett? Műanyag istenek
szobránál tülekedsz, füstös az áldozat!
Tömjén nem lesz a lábszagod!
Lantod húrja csupán madzagozás, a hang
tompán gyötri fülünk. Minden a látszaté.
Mélán tükrözi, nézd, vissza a víztükör
giccshattyúd gumi bájait!
Orpheusz
Szűz ábrándok után Orpheuszod leszek,
kígyómart tavaszod dalnoka, őserő!
Tárnák rejteke rejt, s tágul az alvilág
mind jobban hatolok belé.
Nincs itt semmi irány. Matt a kövér sötét.
Önző köd kavarog s főzi a húgyszagot.
Oldószer-meleget termel a páragép,
sokmozgásos a szürkeség.
Hogy látnálak? Alig látni a látszatot.
Mítoszcsontozatot röntgenez itt a vágy,
szakképzett laboráns szívja ki véredet:
rád is vár a halálvizit.
Mit Hádész! Mit a dal! Nézni se tudsz hová!
Érzékszerv-monitor kockasötétjein
másként vagy temagad, s lantod idegjein
másként hangol egy ujj zenét.
Mishima
Tárggyá válni sosem merne a férfitest,
mert szépségeitől fél a hatalmi vágy.
Szépként élni görög módi, avult szokás.
Szépség, tiszteletet ne várj!
Mindent lát kamerán át a hatalmi kény!
Széppé egy tesz, a vég. Szép a halál: a hőst
mentális ragyogás tárgyiasítja el,
egyetlen kamikáze-csúcs.
Izmod mind a görög nyelv, olyan összetett.
Újjáéled a vas, s fény lesz a hús. Erő-
vált föl léttudatot, forma a fájdalom,
s nézőből lesz a nézhető.
Hadd másolja a test nyelvfetisizmusod,
áraszd szét a napot, mert a beteg sötét
börtönképzetein csak puhapöcs mereng.
Húsból fényt vasizom teremt.
Időrés
Mit rejt egy befagyott kis pocsolyányi tér?
Csikket? Pénzt? Levelet? Szürke bogárhalált?
Tükröt tart az egeknek.
Számonkér? Vele szembesít?
Jégkristályragyogás bántja a sasszemet.
Életpártfogoló intuitív irányt
szab meg nyomban a képzet.
Fürkéssz korcsolyakarcokat!
Titkos nyelv az is, és vedd a verébnyomot!
Történelmi tudást kódol a hópehely!
Emlékezni időrés.
Nincsen kezdete semminek.
(Megjelent az Alföld 2024/5-ös számában. A borítókép a lapszám illusztrációja, Géczi János római plakátroncsfotója.)
Hozzászólások